Az anyák napját hazánkban minden május első vasárnapján ünnepeljük. Ez a nap rendszerint az édesanyákról, nagymamákról szól és a nekik való kedveskedésről, ajándékozásról.
Az édesanyákról való megemlékezés egészen az ókori görögökig nyúlik vissza, amikor az istenek anyja, Rheia számára szerveztek tavaszi ünnepségeket. Ezt a szokást pedig a rómaiak is átvették, így indult útjára az anyák napi ünneplés a világban.
A mai ünneplési forma elsőként az USA‑n belül Bostonban került napirendre 1872-ben Julia Ward Howe költőnő és aktivista Anyák Napi Kiáltványával. Howe ezt az ünnepséget arra használta, hogy a háború ellen szólaljon fel, és megemlékezzenek azokról az anyákról, akik a polgárháborúban vesztették el a fiaikat, férjeiket.
Ann Reeves Jarvis szociális munkásként hangoztatta, hogy szükség van egy napra az évben, amit az anyák tiszteletének szentelnek. 1905-ben, május második vasárnapján elhunyt. Lánya, Anna M. Jarvis egy kis megemlékezést szervezett édesanyja emlékére a nyugat-virginiai Graftonban, ezután kezdett országos kampányba. 1912-ben szövetséget alapított (Mother’s Day International Association, vagyis Anyák Napja Nemzetközi Szövetség), melynek védjegyévé váltak a ,,május második vasárnapja” és az ,,anyák napja” kifejezések. Szimbólumként a fehér szegfűt választotta, hiszen ,,fehérsége az az anyai szeretet igazságát, tisztaságát és széleskörű szeretetét, illatát, emlékét és imáit szimbolizálja. A szegfű nem hullatja le szirmait, hanem a szívéhez szorítja őket, amikor meghal, és így az anyák is a szívükhöz szorítják gyermekeiket, az anyai szeretet soha nem hal meg.” Jarvis azt szerette volna, ha ez az ünnep egy családi esemény legyen, melynek során elismerik mindazt az erőfeszítést, amit egy anya tesz a családjáért.
Erőfeszítéseinek hála 1914-ben Woodrow Wilson amerikai elnök hivatalos, nemzeti ünnepnappá tette az anyák napját. A híres anyuka emlékére május második vasárnapját jelölték ki hivatalos dátumnak.
Az ünnep egyre népszerűbbé vált, és egyre nagyobb üzletet jelentett az ajándékkereskedőknek. Anna ennek nem örült, hiszen szerinte ennek hatására az ünnep meghitt családi eseményből puszta ajándékozássá silányult. A sors fintora, hogy éppen ezek a kereskedők kezdték el népszerűsíteni az ünnepet Európában – a nagyobb haszon reményében –, ahol gyorsan elterjedt. Jarvis hevesen, ám eredménytelenül tiltakozott (például bojkottot hirdetett azon virágkereskedők ellen, akik az ünnep közeledtével felemelték a fehér szegfű árát), még a törvénnyel is összeütközésbe került. Még azt is megpróbálta elérni, hogy töröljék el az anyák napját. Élete végén pedig már nem szerette volna, ha a neve valaha is felmerül az anyák napjával kapcsolatban, úgy érezte, hogy ,,szörnyet teremtett”. A mozgalmából semmilyen haszna nem származott, és gyermeke sem született.
Itthon viszonylag sokat kellett várni az anyák hivatalos köszöntésére: ünnepséget első ízben Pesterzsébeten a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartott 1925-ben, egybevonva a májusi Mária-tisztelettel. A hagyományt egy államtitkár felesége, Petri Pálné hozta be az USA-ból. Hivatalosan 1928-tól tartjuk ezt az ünnepet. Nálunk – azóta is – a versmondás, éneklés a leginkább elterjedt ünneplési mód, később, felnőttkorban pedig a virágcsokor ajándékozása. De családonként változhatnak a szokások, sokan főznek, sütnek vagy alkotnak valamit édesanyjuk számára, és – sajnos – itthon is lett mára egy elég erős anyagias vonatkozása.